Unokáival kezdett új életet nálunk az ukrán építésznő
► Mivel a vejét harcolni vitték, a lánya orvos, nem jöhettek el velük a békébe
BUDAPEST — Törékeny az élet, amit egy másodperc alatt zúzhatnak porrá. Olha Dziuba 62 éves elmúlt, neves építészként már a nyugdíjas éveit tervezgette, amikor hazájában véres háború robbant ki 2022. február 24-én. Az egykor varázslatos Odessza, ahol Olha és családja élt, egyik pillanatról a másikra háborús övezetté vált, a légicsapások éjjel-nappal zúgtak a kikötőváros felett.
Olha és családja történetéről a World Health Organization (WHO) számolt be.
Olha lánya aneszteziológusként hamar felismerte, hogy szükség lesz rá és a tudására a betegek ellátásában. Mivel hadiállapotot hirdettek, a harcolni képes férfiak nem hagyhatták el az országot, köztük Olha veje sem. Vészesen fogyott az idő, minden másodperc számított, így a családnak döntenie kellett: végül arra jutottak, hogy a legjobb az lesz, ha Olha az unokáival, a jelenleg 16 éves Konsztantinnal és a 6 éves Gacsával maguk mögött hagyják a hazájukat a háború idejére. A szavak elfogytak, már csak a könnyek maradtak... Nehéz szívvel búcsúztak el.
Olha unokáival 2022 márciusában érkezett meg Budapestre, ahol új életet épített a nulláról.
A csonka család egy aprócska lakásban húzza meg magát, ahol a nappali mindössze 12 négyzetméteres. Gacsa az egyik sarokban színes halakat tart egy akváriumban, ezenkívül ott van egy ágy és egy szekrény, Konsztantinnak pedig egy íróasztal. Szűkösen vannak, még így is sokkal jobb a helyzetük, mint sokan másoknak, akik Ukrajnában maradtak.
Bármennyire nehéz is volt eleinte, idővel mind felvették a hétköznapi élet ritmusát. Gacsa magyar óvodába kezdett járni, gyorsan megtanulta a nyelvet, és barátokat is szerzett, sőt! Most már versenyszerűen úszik.
„Gacsa mindent megkap itt, Magyarországon, amire csak szüksége van. Megkapja a szükséges egészségügyi ellátást, nagyon jó iskolába jár, és edzése is van. Mindezt ingyenesen biztosítják, ami nagyon sokat jelent nekünk” – magyarázta Olha.
A 16 éves Konsztantinnal már kicsit más a helyzet.
„A legnehezebb az, hogy a nagymamámon kívül senkivel sem beszélhetek – vallotta be a tinédzser. – Nagyon hiányoznak a barátaim és a családom, de nem akarok időt tölteni sem más, velem egykorú ukránokkal, sem magyarokkal.”
Természetesen Olhának sem könnyű, hogy így látja idősebb unokáját. Bár ő is visszavágyik a szülőföldjére, elhatározta, hogy a lehető legjobbat hozza ki a helyzetükből. Bizonyos kormányzati szervek lehetőséget kínálnak a szocializálódásra és a beilleszkedésre, ennek keretein belül Olha most művészeti és jógaórákra jár. Emellett hetente egyszer találkozik egy pszichológussal is, aki arra bátorítja, hogy beszélje ki magából a félelmeit.
„Felneveltem a gyerekeimet, két évvel ezelőtt még dolgoztam, aztán egyik napról a másikra minden megváltozott. Most azon kapom magam, hogy újra szülőként viselkedem. A pszichológusom azt mondja, hogy a könnyek úgy tisztítják a lelkünket, mint a víz a testünket. Így néha megengedem magamnak, hogy sírjak” – vallotta be Olha.
2023 szeptemberében Olha veje, a gyerekek apja megsérült egy bombatámadásban. Mialatt gyógyult, Olháék öt napra Ukrajnába utaztak, hogy újra találkozhassanak. Egyikük sem gondolta volna, hogy a háború ennyire elhúzódik majd...
„Néha bűntudatot érzek, amiért itt vagyok. Egy olyan világban, ahol a háború történései csak újabb hírek, miközben a gyermekeim veszélyben vannak. Amikor reménytelennek és szomorúnak érzem magam, arra gondolok, a lányom orvosként életeket ment meg, az én küldetésem pedig, hogy életben tartsam a fiait.”