Mindketten éreztük, több volt ez idegenvezetésnél
Már gimis koromban is a nyarakat bécsi nagynénémnél töltöttem. Édesanyám nővére a császárvárosban élt, ott él ma is, és ez nekem később nagyon jól jött, amikor beiratkoztam az ELTE német-történelem szakára.
Nagy előnyt jelentett, hogy már jól tudtam németül. Ami szinte természetes volt, miután nagynéném hozzám hasonló korú fiával is csak így tudtam beszélgetni.
TELTEK AZ ÉVEK, és az unokatesómnak csak nem akaródzott megnősülni, a nagynéném meg már unta, hogy nem tudja kitenni a „mamahotelből”. Talált itthon egy – szerinte – a fiának való helyes lányt a mi ismeretségi körünkből, és megkért engem, hogy a nyári szünetben együtt menjünk ki hozzájuk. Unokabátyámnak persze hamar leesett a rejtett hátsó szándék, nem nagyon törődött velünk. Egyszer-kétszer elvitt minket városnézésre, aztán átpasszolt a barátainak. Az egyikükkel, egy magas, barna, kedves fiúval nagyon hamar egy hullámhosszra kerültem, mert ő is történésznek készült. Az a szegény menyaszszonyjelölt meg csak szenvedett mellettünk.
Egyre jobban vonzott ez a nagyon nekem való fiú, és éreztem, hogy én sem vagyok közömbös neki. Mielőtt azonban bármi komolyabb dologra sor kerülhetett volna, az útitársnőmnek elege lett a mellőzöttségből, és hazajöttünk.
EGY HÉTTEL HAZAÉRKEZÉSÜNK után éjfélkor csengettek kertvárosi házunk kapuján. Mélyen aludtam, de édesanyám izgalmában felkeltette az egész családot, hogy nézze már meg valaki, ki háborgat minket éjnek idején? Kinéztem az ablakon, és mit, pontosabban kit látok? Hát a bécsi fiút, Pault, és a mellette álldogáló taxisofőrt. Megdobbant a szívem. Gyorsan ajtót nyitottam, és boldogan mutattam be a családomnak a késői látogatót.
VONATTAL ÉRKEZETT a Keletibe, és onnan taxival igyekezett hozzánk, de egészen máshol, egy lakótelepen
UNOKABÁTYÁMNAK PERSZE HAMAR LEESETT A HÁTSÓ SZÁNDÉK, NEM NAGYON TÖRŐDÖTT VELÜNK. HAMAR ÁTPASSZOLT A BARÁTAINAK: ŐK SZÓRAKOZTASSANAK MINKET. AZ EGYIKÜK NAGYON MEGTETSZETT NEKEM, MERT Ő IS TÖRTÉNÉSZNEK KÉSZÜLT
kötöttek ki. Szerencséje volt, hogy kifogott egy rendes taxist, aki nem hagyta magára, hanem rájött, hogy van egy ugyanilyen nevű utca egy egészen más kerületben, itt. Lőrincen. Még meg is várta, hogy most jó címre érkezett-e az utasa. Paul szabadkozott a kései óra miatt, és most, hogy megtalált, visszataxizik a szállodába, holnap találkozunk. Persze nem engedtük el, és nálunk maradt. Csak hétvégére jött, de egy hét lett belőle. Most én voltam az ő idegenvezetője, és úgy láttam, elégedett volt velem. Mielőtt visszautazott, mindketten tudtuk, több volt ez mint idegenvezetés.
ŐSSZEL MÁR AZ ÉDESANYJÁVAL jött, és megkérte a kezem. Már csak egy év volt a diplomaszerzésig, azalatt sokszor találkoztunk, de szinte minden online felületet kihasználtunk, hogy intenzíven tartsuk a kapcsolatot. A diplomamunkámhoz is komoly segítséget kaptam tőle, aki boldogan feszített mellettem, amikor átvettem a tanári diplomámat.