„Nem kotorászom a zsebemben, nyújtom a kártyám”

► Szükség van idehaza 30 vagy 50 ezer forintos címletekre?

– Alapos felmérés kell a vásárlási és a fizetési szokásokról, legyen szó bármilyen változtatásról. Én nem látok okot rá, hogy szükséges lenne bevezetni.

► Anno, 2001-ben, a 20 ezres a bevezetésekor annyit ért, mint ma körülbelül 55 ezer forint. Ez önmagában nem elég indok?

– Bő két évtized alatt teljesen megváltoztak a fizetési szokások. Most már nemcsak a digitális korban született fiatal, hanem a társadalom túlnyomó többsége átutalással, kártyával, telefonnal fizet.

► Egy négyfős család heti bevásárlása is kerülhet 50 ezer forintba. Miért lenne gond a pénzváltás, amiről Matolcsy György jegybankelnök beszélt a minap?

– Magam egy fagylalt áránál nagyobb összeg esetében már nem kotorászom a zsebemben, hanem nyújtom a kártyám. Más is így van, ahogy a kisboltban látom, a nagyobb bevásárlásnál pedig pláne nem szoktak készpénzzel fizetni előttem. A kereskedőknek volt gondjuk az átállással, de a nagy címletű bankjegy tartása, bankba vitele is macerás. És ott van még a hamisítás kockázata is.

► A 30-50 ezres címlet beismerés lenne, hogy túlságosan elszállt az infláció?

– Nyilván, ilyen összefüggés is van. Az lenne a legjobb, ha a kormány és a jegybank mindent megtenne az euróra áttérésért. Rögtön nem kellene ezresekkel bajlódnunk, mint most, az EU leginflációsabb pénzével. Akinek pedig túl modern a kártya, vagy esetleg feketepiaci ügyfélként szereti a kápét, válogathatna az 5, 10, 20, 50, 100, 200 eurós címletek között. Sőt tarthatna 500 euróst – csak ne előttem fizessen vele a kisboltban...