Klottgatyában
A többségük keresi a helyét a világban. De már játékosként, fénykorukban is ezt tették.
A kilencvenes évek futballkínlódásai újságíró közepette, szélfútta pályákon egyre kevesebb sikerrel nyomták a fiúk. Ők még a hátsó salakoson, térdet lehorzsolva, kopott medicinlabdákat hajigálva nőttek fel. Akadt közöttük bőven közönségkedvenc, a kudarcok közepette is. Urbán Flóri is közéjük tartozott.
Bivalyerős, megalkuvást nem ismerő, csupa szív futballista, aki a labdával is jól bánik. Negyvenszeres válogatottságig jutott, s mindig az Újpest volt az igazi szerelme. Jól jellemzi a pályafutását, hogy mégis a Zalaegerszeggel lett bajnok. Zavaros időszak volt az, szélhámos klubtulajdonosokkal, kamutámogatókkal, egyre többször elmaradó fizetésekkel, eladott mecscsekkel. Aztán a rendszer kényszervállalkozót csinált a labdarúgóból – Urbán is számlák után futott. Majd kereste a helyét a civil életben is.
Mi pedig keressük a sportág kiemelkedő egyéniségeit a kispadon, klubvezetőként, de nem találjuk. Lipcsei Péter „másodosztályú” edző. Illés Béla körön kívüli, Véber Gyuri leírt tréner, ifjabb Albert Flóri a női szakágban dolgozik. És még sorolhatnánk. Urbán Flóri legalább még ma is klottgatyát viselhet, s edzőként alkalmazzák. Olyan klubokban dolgozott például, mint az Újhartyán, Vecsés, Csorna, s Nagykőrös. Legutóbb a BVSC-t hozta fel a másodosztályba, mégis elköszöntek tőle. Folyamatosan keresi a helyét, s talán most a REAC-nál újra megtalálja.
Egy zaklatott korszak tanújaként – a felszínen maradva.