Az önfenntartó kert és a mikrobiom

Van egy jó szavunk a mikrobiom helyett: paránylények. A mikrobiom tanulmányozása alig 35 éves, egy rohamosan fejlődő tudományág. Kiterjed az emberi táplálkozásra és egészségi állapotra éppúgy, mint az állati és a növényi jóllétre. De mi is az a mikrobiom? Leegyszerűsítve: a mikrobioták összessége, amelyek velünk, bennünk, rajtunk élnek, táplálnak, védenek, időnként pedig kihasználnak minket.

Legszemléletesebb példája ennek az emberi bélflóra. Sőt, mint kiderült, a paránylények ott vannak az agyban, az erekben a bőrünkön, a szájüregben is. Az orvostudomány már-már önálló szervként tekint erre az ökoszisztémára. A modern genetikai kutatások lehetővé tették, hogy kimutatható legyen ez az új világ. 2007 óta folyik a paránylények teljes genetikai állományának a feltérképezése. Érdekes adat, hogy a velünk élő mikrobiom tízszer nagyobb génállománnyal rendelkezik, mint az emberi test génállománya. Mi élteti mindezt? Esetünkben és az állatvilágban: a növényi rostok, a nyers zöldségek és gyümölcsök, a csírák, a természetes olajok, a jó minőségű állati zsírok (halzsírok is), valamint az élőflórás tejtermékek és az erjesztéssel savanyított vagy kovászos élelmiszerek adják a táptalajt. Következésképpen mindez együtt adja a szervezetünk táplálékforrását. Minél természetesebb a táptalaj, annál teljesebb és fajtagazdagabb a mikrobiom! Egyértelmű tehát, hogy a táplálkozás, a betegségek megelőzése és a gyógyászat is a mikrobiom sokoldalúságán, változatosságán múlik. Ha károsodik a paránylények világa, felborul a természetes egyensúly. Fontos tehát, hogy a kertünk és a szántóföld ne váljon agrársivataggá. Csak rajtunk múlik. Minden talpalatnyi földet élővé, önfenntartóvá kell varázsolnunk.