A szerénység nem az én műfajom!
Salvador Dalí életvitele legalább olyan legendás volt, mint a festményei. Amelyekről állította: abból, hogy maga sem látja tisztán az értelmüket, nem következik, hogy egyáltalán nincs is nekik...
Kilenc hónappal azután jött világra, hogy azonos nevű bátyja 22 hónaposan meghalt: Salvador Dalí ötéves volt, amikor szülei testvére sírjánál elmondták neki, szerintük ő a bátyja reinkarnációja. Apja gyakran verte, de megengedte, hogy 8 évesen műtermet rendezzen be házuk padlásán. Eleinte tájképeket festett, aztán hirtelen ötletből egy cseresznyés festményére igazi cseresznyeszárat ragasztott. A gyümölcs egy korábbi, ijesztő történetben is szerepelt: a kis Dalí lelökte barátját egy hídról, és ahelyett, hogy segítséget hívott volna, cseresznyét majszolva végignézte, ahogy öt métert zuhant, éppcsak túlélve az esést.
Gala volt a mindene
Tizenhat évesen vesztette el imádott anyját, szűk évtizeddel később megtalálta a nőt, aki anyja, felesége, szerelme, menedzsere, múzsája és megmentője lett.
Első látásra beleszeretett a 10 évvel idősebb orosz származású Jelena Ivanovna Gyjakonovába, azaz Galába, aki felbontotta – nyitott – házasságát Paul Eluard francia költővel, és a párizsi spanyol követségen hozzáment Dalíhoz. Többször megcsalta, például exével is, ugyanakkor féltékeny volt Dalí barátjára, szerelmére, Federico Garcia Lorca költőre, több levelüket megsemmisítette. Mégis imádta az asszonyt, akinek kastélyt is vett – és ahová csak írásos engedélyével léphetett be. Gala 1982-es halála jobban megviselte, mint saját Parkinson-kórja, amely végül 1998. január 23-án, 85 éves korában elvitte.
Álmait festette meg
– Amikor én festek, a tenger tombol, mások csak pancsolnak a fürdőkádban – mondta magáról. És sajátos alkotói módszeréről nemrég tudósok bizonyították be, hogy hatásos: egy tálat tett a földre, aztán kanállal a kezében, ülve elaludt, de mielőtt álomba merült, a tálban landoló kanál koppanása felébresztette, s ő azonnal lefestette, amit álom s ébrenlét határán látott. Nemcsak szürrealista képeivel hökkentett meg, civilben is imádta a feltűnést: pórázon sétáltatta ocelotját, hangyászát, és tévéstúdióba, étterembe vitte a párducmacskáját. Ahol aztán egy rémült nőt azzal nyugtatott meg, hogy Babou házimacska, ő festett rá pöttyöket. Galával szürrealista partikat rendeztek, ezekre egzotikus állatokat kölcsönzött a helyi állatkerttől, és mindig pazar ételeket szolgáltak fel, a híres párizsi Maxim étterem séfjeitől. Hatévesen szakács akart lenni, majdnem 70 volt, amikor kiadta maga illusztrálta különleges szakácskönyvét. Utálta a spenóthoz hasonló alaktalan zöldségeket, imádta a szép formájúakat, mint a pagoda karfiol, mellyel teletömte Rolls-Royce-át egy hivatalos eseményre indulva. Rajongott a
szokatlan formájú tárgyakért, neki köszönhetjük a homártelefont és a Mae West ajkait idéző pamlagot.
Ő maga volt a drog...
Jellegzetes kackiás, magyar viasszal ápolt bajusz, őrült tekintet, kimeresztett szemek: külsejénél csak viselkedése volt furcsább, pedig nem használt kábítószert. Kijelentette, ő maga a drog. Harminckét évesen a Time magazin címlapjára került, pár hónappal korábban majdnem meghalt, miközben előadást tartott a szürrealizmusról, mélytengeri búvárruhában. Ájulását is a show részének hitték, míg egy néző rá nem jött, tényleg rosszul van, és segített. Amerikában töltött éveik alatt díszleteket, jelmezeket tervezett a New York-i Metropolitan operaháznak, Alfred Hitchcock kérésére megtervezte a rendező Elbűvölve című krimijének álomjelenetét. Dolgozott Walt Disneyvel, de pénzhiány miatt leállt a munka. 2003-ban fejezték be a rajzfilmet 22 képe, 135 rajzolt történetvázlata alapján. A divat is érdekelte, tervezett Voguecímlapot – 4 évtized alatt 4-et –, ruhát, parfümös üveget, ékszert. Híres kreációja az arany Királyi szív – emberi megfelelője ritmusára ver, közepén 46 rubinnal, 42 gyémánttal, 2 smaragddal. Elsa Schiaparelli divattervezővel megálmodott homárruháját Wallis Simpson – érte mondott le a trónról VIII. Edward – viselte a Vogue-ban.