A gének és a jó levegő a hosszú élet titka!
Bámulatosan aktív életet él a kisújszállási, 103 éves Horváth Károly bácsi! Takaros házát és kertjét mind a mai napig ő tartja rendben, autót vezet, horgászik, kerékpározik. Gyógyszert nem szed, orvos csak nagyon ritkán látja. Lapunknak mesélt a hosszú él
Köszönöm szépen, jól vagyok! – válaszolja az 1920. szeptember 22-én született Károly bácsi arra a kérdésünkre, hogyan szolgál az egészsége. – Vérnyomás, cukor, szív rendben van, nem szedek gyógyszert semmire, csak a népszerű cseppeket és C-vitamint. Néha egy-egy szem Algopyrint, fájdalomcsillapítót. Orvoshoz csak akkor járok, ha lejárt a jogosítványom, ez legközelebb idén szeptemberben esedékes. Öt-hat éve műtötték a szememet szürkehályoggal, azóta jó a látásom is, nincs vele probléma. Lelkileg viszont nehéz volt az elmúlt pár évem. 2019-ben sajnos meghalt a feleségem, Julianna, május 26-án lesz az ötödik évforduló. Nálam az idő nem enyhíti a gyászt, sőt, ennyi idő elteltével még jobban hiányolom őt, mint rögtön a halála után! Egy lányunk született, Julika, ő most 70 éves, itt lakik közel hozzám, segít mindenben. Két fiú unokám és egy felnőtt dédunokám van, ők távolabb élnek.
Jó gének mellé tisztességes munka
– Hogy mi a hosszú élet titka? Először is jó géneket örököltem: édesanyám és a lánytestvérem is megérte a 90 évet, a nagynéném pedig a 103-at. De szerintem az is nagyon fontos, hogy sokat vagyok a levegőn. Ha eljön az igazi jó idő, naponta járok pecázni. Megnyugtat a természet, a csend. Egyszer a horgomra akadt egy olyan nagy hal, hogy nem is tudtam kiemelni, mert a zsinórt is elszakította! Kőművesmesterként is sokat voltam a levegőn, egészen nyolcvanéves koromig ki volt váltva az iparom, és dolgoztam. Kemény munka volt, de szerettem. Több mint 20 éven át oktattam ipari tanulókat. Mindig megkérdeztem az újakat, kényszerítették-e őket a szülők, hogy kőművesnek tanuljanak. És aki igennel válaszolt, annak azt javasoltam, válasszon másik szakmát. Kényszerből nem lesz jó a munka. Én mindig ahhoz tartottam magam, hogy engem azért fizetnek, mert jól meg kell csinálni a munkát.
Nem a tyúkokkal kel
– Reggelire valami húsfélét szoktam enni. Nem főzök, bőséges a menüs ebéd, még vacsorára is marad: ma káposztaleves volt, egy nagy darab rántott szelet és tört burgonya. A kedvenc ételem mégsem a hús, hanem a gyümölcsle
ves. A poharamba csapvizet vagy egy kis szőlőüdítőt töltök. Egy évvel ezelőttig néha ittam egy kevéske pálinkát a horgászásból hazaérve, hogy egy kicsit átmelegítsen, de most már nem kívánom. A bort pedig nem szeretem, mert felnyomja a savamat. Van a kertben sok gyümölcs: körte, szilva, barack, szőlő, de zöldségek és virágok is. Gondozom a kertet, megcsinálok mindent, amit kell. Kutyám, macskám nincs, viszont vannak tyúkjaim a tojásért. De bevallom, én mégis későn kelő vagyok: reggel 7, fél 8 körül ébredek. Este 7-8 óra tájban fekszek be az ágyba, onnan kényelmesebb nézni a tévét, kedvenceim közé tartozik a Poirot és a Columbo sorozat. Nem zavar, ha izgalmas a történet, azt viszont nem szeretem, ha sírnak egy filmben. Ha észreveszem, hogy álmos vagyok, lekapcsolom a tévét, de ha egyszer-kétszer megébredek éjjel, akkor újra megnézem, mi megy a tévében.
Csak a hadifogságban sportolt
– A szellemi frissességet sudoku logikai játékkal tartom karban, és idáig hál’ istennek a memóriámra se panaszkodhatok. Az internet nem érdekel. Autót még mindig vezetek, bár nem megyek nagyon távol, csak bevásárolok, ügyeket intézek, és néha a szomszédos településre is átjárok egy rokonhoz. Bár nincs gond az egyensúlyérzékemmel sem, kerékpárra már ritkábban ülök. Nemigen sportoltam soha, csak a világháború idején, az egyéves franciaországi fogságom alatt fociztam néha. Nem gondolok semmi olyanra, hogy még jó lenne eddig vagy addig élni, csak arra kérem a jóistent, hogy ne legyek kiszolgáltatott, hanem szépen aludjak el itthon. Mindennap imádságba foglalom, hogy hosszú életet kaptam, betegség nélkül, és azért is nagyon hálás vagyok neki, hogy jó házasságom volt. Szépen éltünk együtt a feleségemmel 69 éven át, tiszteltük, megbecsültük egymást. Sokszor megköszönöm ezt a jóistennek!