Tizenöt évesen magamra maradtam egy kisbabával
Amikor Margónak tönkrement az élete, onnan kapott segítséget, amire álmában sem gondolt.
Margó sosem verte nagydobra a történetét. Nem azért, mert szégyellte. Nincs miért szégyenkeznie, tiniként más is volt már halálosan szerelmes.
„Még az általánosban, hetedikben lettem szerelmes Árpiba – kezdi történetét Margó –, aki a legmenőbb srác volt a nyolcadikosok között. Amikor elballagott, utána már csak lézengtem a suliban. Folyton azt lestem, hátha ös�szefutok vele, ha nem a suliban, legalább az utcán.”
Margó később sokat tanult, hogy őt is felvegyék a gimnáziumba. Életében először alig várta, hogy szeptemberben becsengessenek.
„Nem volt éppen nagy önbizalmam, de ha Árpi szembe jött velem a folyosón, a szemébe néztem és mosolyogtam. A farsangi bulin aztán megcsókolt. Ez volt életem első csókja! A föld felett jártam. Onnantól gyakran feljött hozzánk, míg a szüleim dolgoztak, és megtörtént az, aminek akkor még nem kellett volna. Hiába óvtak a szüleim, magyarázták a barátnőim, hogy ő egy széltoló, halálosan szerelmes voltam. Így estem teherbe tizenöt évesen.”
Árpi sokkot kapott, nem akarta a gyereket, de Margó képtelen volt elvetetni szerelmük gyümölcsét. A szülei segítették: vállalták a felelősséget. Margó kimaradt az iskolából, és megszületett a csodaszép Krisztina. Nemcsak a saját, de Árpi szülei is sokat segítettek, nagyon szerették a kisbabát. A fiuk viszont eltávolodott
Gyakran feljött hozzánk, míg a szüleim dolgoztak és megtörtént az, aminek akkor még nem kellett volna. Hiába óvtak a szüleim, magyarázták a barátnőim, de halálosan szerelmes voltam. Íg y estem teherbe tizenöt évesen
Margótól. Annyira, hogy inkább átment az ország másik felébe tanulni, ott kollégista lett.
„Ott maradtam a babával, és az összetört szívemmel tizenöt évesen. Gyakran mentem hozzájuk, mert a szülei továbbra is imádták az unokájukat. Olyankor közel éreztem magam Árpihoz, annak ellenére, hogy több száz kilométerre volt. A bátyjával, Ferivel is gyakran összefutottam. De ő sose szólt hozzám. Úgy éreztem, hogy azért nem kedvel, mert tönkretettem az öccse életét. Mintha csakis én lettem volna a hibás.”
Egy téli napon, hat évvel később Margó ónos esőben, orkán erejű szélben próbált hazajutni a kisboltból, ahol dolgozott. Megcsúszott, elesett.
„Ültem a jeges járdán, és sírtam. Akkor megállt mellettem egy kocsi. A sofőr kiszállt, felhúzott a földről. Szállj be, mondta, akkor láttam, hogy Feri az. Próbáltam szabadulni a karjából, mire belökött az anyósülésre és rám csapta az ajtót. Az istenedet már! – ezt mondta. Végigbőgtem az utat, aztán a ház előtt a kocsiban egy órát beszélgettünk. Akkor derült ki, hogy sosem haragudott rám. Amikor ki akartam szállni, visszahúzott és megcsókolt. És az a csók kárpótolt minden fájdalomért.”