Ha esni kezd, elindulok és megkeresem a napot!
- Többen is olyan kommenteket fűztek a netes oldalamhoz, hogy csak úgy tettem, mintha magam építettem volna át a furgonomat, de valójában titokban profiknak fizettem érte – mesélte abszolút higgadtan Tamzit. – Ezt én csak bóknak veszem, nem tudnak vele bá
– Inkább legyen 100 irigyed, mint egy sajnálód; engem ebben a szellemben neveltek – árulta el a 28 éves leányzó. – Így ha a lakókocsimat látva valakinek csupán az jut eszébe, hogy ilyet csak profik tudnának csinálni – máris nem éltem hiába. Hiszen én és a környezetem tudja az igazságot: a saját kezem munkája az egész. És csakis ez számít. Meg az, hogy így teljesülhetett gyermekkori álmom – négy keréken járhatom a világot. Vannak olyanok is, akik nem vonják kétségbe, hogy én építettem át, de azt már nem hiszik el, hogy a saját pénzemből... Ők olyanokat írogatnak, hogy biztosan a családom állta a cehhet. Hát ez sem talált! Ugyanis 13 éves koromtól az egyetem elvégzéséig gyűjtöttem rá. Diákként is végig dolgoztam, kuporgattam. Az igaz, hogy abban megegyeztünk a rokonsággal: a nagy cél érdekében tárgyi ajándékok helyett én mindig pénzt kapok. Lehet, hogy első hallásra ez nem túl romantikus, viszont az én szempontomból igazán praktikus volt.
Egyébként roppant bántó és megalázó, hogy az emberek azt feltételezik – egy pályakezdő nőnek nem lehet meg a képessége, kitartása vagy a pénze ahhoz, hogy élete álmát megvalósítsa. Az enyémhez hasonló furgonépítés akár 20 ezer fontba kerülne egy profinál, én kihoztam 8 ezerből...
A lány 13 éves korától nem- csak a pénzt gyűjtötte, hanem az információkat is. Minden szabad percében autós magazinokat, netes oldalakat bújt, és profik hírleveleire iratkozott föl, hogy ha eljön az ő ideje, mindent tudjon egy lakókocsi építéséről. Végül 2020 novemberében megvette a Transitot, néhány hónappal az egyetem elvégzése után. Négyezer fontot adott érte (ez mostani árfolyamon kb. 1,8 millió forint). És mint mondta, ugyanennyibe fájt neki az átalakítása. Pipec munkát végzett – ezekből a képekből ön is megállapíthatja...
– Egyébként a legkedvesebb kommenteket az idősebbektől kapom – mutatta Tamzit. – Sokuk dicsér a kitartásomért, és rengetegen azt is írják: „bárcsak lett volna bátorságom ilyesmit csinálni a te korodban...” Én leginkább a szabadságot értékelem ebben az életmódban. Oda mehetek, ahová kedvem szottyan – egyik nap a hegyekbe, utána irány a tengerpart, majd jöhet kis városnézés. És ha elered az eső, beindítom a motort, s elindulok, hogy megkeressem a napot!
Országról országra
Mindig arról álmodozott a lány, hogy az egyetem elvégzése után egy ilyen lakóautóval utazgat pár évig a világban. Ebben a családja is támogatta. Járt már Skóciában, írországban, Németországban, Belgiumban, Luxemburgban, Franciaországban és Monacóban. Ehhez persze az is kellett, hogy el tudjon helyezkedni egy e-learning cégnél, és online dolgozhasson – bármerre jár is éppen. – Nem keresek sokat, évi 28 ezer font a jövedelmem – de mivel nincs nagy rezsim, flottul meg tudok élni belőle – árulta el Tamzit.