Már bánom, hogy ittam – lefeküdtem a főnökömmel
Nagy teher nyomja a lelkemet. Félek, hogy egyszer lelepleződöm, de nagyon remélem, hogy a titkomra soha nem derül fény. Sajnos összejöttem a főnökkel.
Pár hónapja volt egy céges bulink. Nem akartam elmenni, de még a férjem is unszolt: kicsit mozduljak már ki otthonról, menjek és érezzem jól magam. Végül rászántam magam, mert tényleg úgy éreztem, hogy rám fér egy kis lazítás. Sajnos azonban ott olyan dolog történt, amit nagyon bánok.
Lehet, hogy igazából az volt a probléma, hogy a házasságom túlságosan monotonná vált. Azt hiszem, emiatt nem tudtam ellenállni Gábornak, a főnökömnek. Az este folyamán teljesen megfeledkeztem magamról és arról, hogy házasságban élek és két kis gyerek vár otthon. Felszabadultan éreztem magam, akár egy húszéves csitri, az ital pedig csak rásegített erre: vadul flörtölni kezdtünk, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy csókolózunk. Az alkohol hatására (legalábbis így gondolom), hagytam, hogy Gábor becsaljon az irodájába. Már majdnem hajnalodott, amikor ráeszméltem, hogy mekkora butaságot csináltam. Lefeküdtem a főnökömmel… Undorodtam magamtól, amiért elgyengültem és részegen megcsaltam a férjemet.
Bevallani persze nem mertem, féltem, ha megtudja, azzal tönkremegy a házasságunk. Engem pedig elemészt a bűntudat. Gábor azóta is próbálkozik, gyakran kapok tőle virágot, amit hazafelé menet kidobok az első kukába. Közben meg attól félek, hogy egyszer megelégeli a hiábavaló próbálkozásokat, és inkább kitálal a férjemnek, merő rosszindulatból.
Jobb lenne egy új munkahelyet keresni, de nem tudok, mert erre a jól fizető állásra is nagy nehezen találtam rá. Szükségünk van a pénzre, de nem is engedhetem meg magamnak, hogy munkanélküli legyek. Egy fizetésből nem tudnánk megélni.