City Grill: ez volt a magyar Meki
Hurka és kolbász a hentesnél, hot dog az utcai árustól A magyaros hamburger 19, a Big Mac viszont 43 forint volt a nyolcvanas években
A legegyedibb és talán legszebb hazai McDonald’s éttermet, a Nyugati pályaudvar mellett, az egykori vasúti étkezde műemlék épületében kialakított „Mekit” felújítják, legalább fél évre bezárt. Az 1990-ben nyitott gyorsétkezde ikonikus helyszín, de „csak” a második volt a sorban hazánkban. A középkorúak még biztosan emlékeznek rá: évtizedek óta nem látott sorok kígyóztak 1988. április 29én az első magyarországi McDonald’s megnyitásakor a Régiposta utcában. Tömegek akartak belekóstolni az amerikai életérzésbe a vasfüggönyön innen.
Egyébként hamburgert már jó néhány éve lehetett kapni a hazai gyorsétteremláncnál, a City Grillben, valamint a „maszek” talponálló bü- fékben. Utóbbi valamilyen bizonytalan minőségű, ízű és méretű fasirtszerűséget jelentett hatalmas édes bucizsemlében, amiben sok elfért az utálatos csa- lamádéból és fejessalátalevélből, amelyről egye- nesen az éhes vásárló ka- bátjára csurgott a maróan savanyú mustár és az éme- lyítően édes paradicsom- szósz. A közértek is árul- tak félkész, mélyhűtött hamburger-húspogácsát, amit bolti zsömlében, szintén csalamá- déval haraptak otthon a panel konyhájában a szocialista fogyasztók.
Ám az amerikai ham- burger mégis más volt. Ezt gondolta legalábbis az a 10 ezer ember, akit a nyitás napján szolgáltak ki 14 óra alatt az első „Mekiben”. Percenként 10 vendég kapta meg a hamburgerét vagy mást abból a 15-féle harapnivalóból, ami az ét- lapon szerepelt. A legdrágább
a BigMac volt, 43 forintba került, akkor, ami- kor néhány forintért lehe- tett kétfogásos menüt ebédelni a vállalati menzákon és 8968 forint volt az átlagfizetés.
Ahogy már szó esett róla, a McDonald’s előtt is volt „street food” itthon. A nyolcvanas évek közepén a Taverna Vendéglátóipari Vállalat megnyitotta a City Grillt, ahol magyaros hamburgert kínáltak 19 forintért, valamit sült kolbászt, sült krumplit és rétest.
„Ha erre harapsz, ennél maradsz” – énekelte Flip- per Öcsi az első magyar
gyorsétteremlánc tévéreklámjában. A marketing része volt a garancia, hogy 3 percen belül kiszolgálják a vendéget. Különlegesnek számított az állandó étlapválaszték, az egyszer használatos narancssárga műanyag ételdoboz, valamint az egységes arculat. Végül azonban a City Grill nem bírta a piaci versenyt, 1995-ben a céget felszámolták.
Ahova nem jutott City Grill, ott a talponálló büfék voltak a menők, a többnyire szabadtéri szocialista hot doggal, a ham
burgerrel és a gombás vagy konzervhúskrémes melegszendviccsel. A hot dog alapja a bagett méretű, félbevágott óriáskifli volt, forróra hevített fémrúddal szúrták bele a lyukat, amelybe a virsli került, amit azért jól telenyomtak mustárral, ketchuppal.
A hentesüzletekben működő hurka-kolbász sütők is menők voltak.
„Hú de jó, sütnivaló, a hurka télen-nyáron jó, hurkát enni csuda jó” – hangzott a reklámban, és falták is a fővárosban és vidéken egyaránt a talponálló büfékben a vendégek.
Az Utasellátó büfék és automaták jellegzetes harapnivalója volt a sonkás molnárka: kerek péksüteményben gépsonka és tormakrém. Ugyanilyen sonkát használtak a zsúrkenyeres szendvicsekhez, amelyeket csillogó kocsonyás aszpikkal, tojáskrémmel és csemegeuborkával bolondítottak meg a büfések.
hóban és a