Imádtunk mindent felfújni
Magyar rágón kérődzött fél Európa Eredetileg csak irigyeltük a Nyugatot, majd el is láttuk csemegével
Az amerikai kultúra, a szabadságtól duzzadó nyugati életvitel idehaza is magába bolondította a fiatalokat a hatvanas években. Minden iszonyú izgalmas és új volt, ami a külföldről beszivárgó magazinokban megjelent: Coca-Cola, farmer és persze a rágógumi. A nyugati utazásból hazatért vagy éppen külföldről ellátogató rokonok szívesen hoztak az édességből. Rágót már 1967-ben importáltunk – egy évvel később hosszas tárgyalássorozat után a Coca-Cola is megvetette lábát a kádári Magyarországon –, amire viszont a valutaínséges időkben egészen horribilis összeget, 50 ezer dollárt költöttünk évente. Kádárék eldöntötték, jobb üzlet volna idehaza gyártani a rágnivalót, ami jelentős a Donald rágó kis képregényre: az maga spórolást eredményezne, másrészt még akár exportálni is tudnánk a terméket – a Budapesti Édesipari Vállalatot (BÉV) bízták meg a rágó előállításával.
Az édesipari szakemberek segítségével a Monim- pex megtalálta az ideális gyártórendszert Franciaországban, a gépsor éppen zabálták is, de néha
a gumibot alakú rágnivaló. A nyolcvanas annyiba került, mint az évek egyik fő slágere éves rágóimport összege. a cigirágó lett. 1981-re Kapóra jött a Coca-Colamegállapodás, már több mint 16 ezer tonnát az eszközöket állítottunk elő évente. az abból befolyó pénzből A rágógyártás olyan jól fedezték. 1969-től meg ment, hogy egy NSZK-beli is indult a rágógyártás a cég bérgyártást is rendelt BÉV budafoki úti Csemege a BÉV-től, az alapanyagot Édesipari Gyárában. Golyó ők hozták, itt csak le kellett formájú sablonokat kap- gyártani, s valamenynyi tunk, így a termelés azzal készterméket azonnal indult: napi félmillió darab meg is vették. A csomagolással golyó gurult le a gyártósorról, nem voltak elégedettek, és igen hamar roppant azt a németek készítet- népszerű lett. Akadtak külföldi ték, de így jutott el a magyar cégek, amelyek már a gyártású rágó a világ gyártás elején lekötötték számos országába: Európában volna az Édesipari Vállalat Anglia, Belgium, Izland teljes kapacitását öt évre, és Svédország is magyar de ezt elutasítottuk. édességet rágott, de
A golyóformát hamar kö- jutott a termékből Ausztráliába, vették az újítások: jött a fu- Ázsiába és ÉszakAfrikába rulya, a pisztoly vagy éppen is. A rendszerváltás évében pedig Amerikát is meghódítottuk, 900 tonnát vettek át. Az óriási forgalom miatt időnként még hiánycikké is vált a rágó a hazai boltokban.
A szocializmus ikonikus darabjai természetesen a négyzet alakú Donald és Turbó rágók voltak, amiket sokáig a forma hiánya miatt nem tudott legyártani az Édesipar. 1985-ben vettük meg az első kockaformát, végül sosem gyártottuk őket, mert 1964es piacra dobásuk óta egy holland cég birtokolta a jogokat, Donald így mindig is importként jutott el hazánkba.
A gyártást munkaerőhiány miatt később áttelepítették Bács-Kiskun megyébe, és a nyolcvanas évek végére már egyre több import is jutott a hazai boltokba: a klasszikus, amerikai stílusú drazsé- és laprágók váltak az új hazai kedvencekké.