KEMPINGEZÉS: nem megy ki a divatból

Egy négyfős család már napi 10 ezer forinttól is kaphat helyet a területen

Reneszánszukat élik a kempingek, 70 százalékkal növekedett a forgalmuk az utóbbi években. A Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központ adatai szerint amíg 2020ban 1,1 millió vendégéjszakát töltöttek az utazók, tavaly már több mint 1,9 milliót. A vendégek fele külföldi, nagyrészt német és lengyel turista volt. A statisztika szerint a 270 hazai kemping közül a legnépszerűbbek a Balatonnál és a fürdővárosokban található intézmények.

A szocializmus évtizedeiben sokan kényszerből választották a sátrazást a nyári szabadság eltöltésére. Ha nem sikerült beutalót szerezniük az olcsó vállalati vagy szakszervezeti üdülőbe, a Zimmer Freiként ismert magánszállásokat pedig nem tudták megfizetni, még mindig ott volt a lehetőség, hogy a család szedje a sátorfáját és felkeresse valamelyik kempinget. Vagy egy másik baráti szocialista országba indult el a Wartburggal, a Zsigulival, a Trabanttal, a „Kis” Polskival – leginkább Bulgáriába, a Fekete-tengerhez, vagy Jugoszláviába, az Adriára.

A sátorozó nyaralóknak vállalniuk kellett a kempingezéssel akkoriban járó összes kellemetlenséget, köztük a nem éppen tiszta közös vécét és zuhanyzót, már ha volt. Ám ezen nem akadt fenn senki, mert legtöbbször a vállalati üdülőkben is hasonlóak voltak a tisztálkodási körülmények.

A külföldi kalandos utazás velejárója volt a konzervkoszt, amiből minél több került a táskákba és a kocsi minden szegletébe, résébe.

Így járt többször is a bolgár tengerparton gyerekkorában Szabó Győző.

– Soha annyi sóletet, székelykáposztát, babfőzeléket nem ettem, mint akkor. Nem mentünk étterembe, mert arra már nem volt elég a valutánk, és vásárolni sem tudtunk volna eleget a helyi boltokban. Ezért szinte mindent otthonról kellett vinni, a szalámitól a hozzávalókig, amiből anyukámék főztek –

idézte fel a Blikknek a régmúltat a színész. – Indulás előtti nap fel kellett állítanunk a sátrat, hogy megvan-e minden alkatrész. Nagy, négyszemélyes, csővázas volt, jó két-három óráig tartott az öszszerakás. Majd szétkapni az egészet és a zsákba visszahajtogatva bepakolni a piros Zsiguliba.

Szabó Győző csak szép emlékeket őriz ezekről a nyaralásokról, olyannyira, hogy a gyerekkori kempingezés egy életre megfertőzte, manapság is rendszeresen választja ezt a félnomád nyaralást a szállodák helyett. Ugyan már nem sátorral, hanem lakóautóval.

– Pilismarótra járunk, ez Zebegénnyel szemben van a Dunakanyarban. Persze, van zuhanyzó, meg büfé is, de nem egy luxushely, inkább olyan hippis romkocsmaérzés, vadregényes, ezért szeretem – mesélte Szabó Győző. – Fürdünk

is rengeteget sátrazott, a kempingszenvedélye a mai napig megmaradt

a Dunában, csónakázunk, supolunk, valamikor egy teljes hétig is.

Ugyancsak egy dunai kempingre esküszik Bodnár József, a Ferencváros legendás sportmasszőre.

– A ráckevei kemping azért különösen klassz hely, mert vízparti és a kempingezőknek szabad bejárásuk van a strandra, valamint a hotel szaunájába is napi hétezer forintért. Nagyon jó szaunaszeánszokat tartanak – méltatta a helyet Bodnár. – Hotelben ugyanezért hetvenezret fizetnék, egy tíz négyzetméteres szobában laknék, itt viszont a saját dolgaim között lehetek, a saját teraszomon, természetes környezetben.

A masszőr hét éve kedvelte meg a lakókocsis kempingezést, egy külföldi utazáson tetszett meg neki, majd utána elkezdte felfedezni az itthoni kempingeket. Eltöltött egy teljes nyarat a balatonfüredi kempingben, egy alföldi helyről kevésbé kellemes

Kiss Róbert Richárd turisztikai szakértő azt mondja, jó szezon vár a kempingekre

emlékeket őriz, a ráckevei viszont a kedvence lett.

Jó szezon vár a belföldi kempingekre, Kiss Róbert Richárd turisztikai szakértő szerint, de nem csak azért, mert az infláció miatt kevesebb az emberek pénze és a kempingek jóval olcsóbbak a hoteleknél, az apartmanházaknál.

– Kempingezni ma már mást jelent, mint a gyermekkorunkban, nem abból áll, hogy valahol felverjük a sátrat. Sok kempingben már nem is csak sátrazni lehet, hanem kis faházakkal várják a vendégeket – mondta a szakember. – Sokat fejlődött az ágazat, megjelentek a szakmán belül glampingnek hívott luxushelyek, de az olcsóbb kempingekben is minőségi feltételeket nyújtanak, épp ez futtatta fel az érdeklődést irántuk.

Egy négyfős család már napi 10 ezer forintért is kaphat jó sátorhelyet – hívta fel a figyelmet Kisgyörgy Borbála, a Magyar Kempingszövetség elnöke. Ugyanakkor az ár önmagában nem szempont a választásnál, annyira különböznek egymástól a helyszínek.

– Teljesen más a kemping egy gyógyfürdő mellett, fürdőbelépővel, mint egy vízparti a Balatonon, vagy fent a Mátrában. Sokszor adnak otthont a kempingek különféle tömegrendezvényeknek, mint amilyen a Wartburgés a Trabant-találkozó, vagy fesztiváloknak – sorolta Kisgyörgy Borbála. – Valahol az áramhasználat benne van az árban, valahol nincs, mert nem mindenkinek van rá szüksége. Az is befolyásolja az árat, hogy szezonban vagy azon kívüli időben foglal a vendég. Nem biztos, hogy a drága napidíj a legdrágább, ha például benne van az árban a fürdőbelépő.

A kempingszövetség elnöke, Kisgyörgy Borbála szerint különböznek egymástól a helyszínek

A kilencvenes esztendők több szempontból is meghatározóak és emlékezetesek voltak a számomra, hiszen abban az időszakban – és különösen 1994-ben – egy év alatt rengeteg minden történt az életemben.

Akkoriban javában dübörgött a Szomszédok, ami hihetetlen népszerűségre tett szert. A sorozat 1987ben indult és tizenkét éven át futott, az elején pedig talán mi magunk sem gondoltuk, hogy ekkora visszhangot kap majd.

Akkoriban ez a sorozat töltötte ki az életem nagy részét, de természetesen mellette a színpad is fontos szerepet játszott. A Budapesti Kamaraszínházban rengeteg jó darabban szerepelhettem akkoriban. Épp 94-ben volt több bemutatóm is, amelyekre a mai napig nagyon jó szívvel emlékszem. Willy Russel musicalében, a Vértestvérekben játszottam februárban, amit azóta a József Attila Színházban is műsorra tűztünk. A kilencvenes esztendőkben Vári Éváé volt az egyik főszerep, amit most Pikali Gerda alakít fantasztikusan. De ugyanebben az évben volt alkalmam a Lear királyban is játszani Gyulán, majd Arthur Miller darabjában, az Alkuban léptem színpadra, ami egy évtizedig volt műsoron utána.

Szintén 1994-ben lettem a színész labdarúgó-válogatott csapatkapitánya és csak tavaly, huszonkilenc esztendő után adtam át a stafétát Puskás Petinek. Továbbra is a csapat tagja vagyok, a kapitányi tisztségemmel kapcsolatban azonban úgy éreztem, eljött az ideje a váltásnak.

Ugyanebben az évben még egy nagy változás köszöntött be az életembe. Végre beköltözhettünk a budaörsi házunkba. Körülbelül négy évig épült családi segítséggel, amit tudtam, azt én magam csináltam. Mondhatnám azt is, hogy egy személyben voltam művezető és kőművessegéd. A ház azonban olyan jól sikerült, hogy a mai napig ugyanott élek.

Valahogy harminc év után szépen körbeért minden.