A meggazdagodás reménye viszi a smaragdbányákba a kolumbiai nőket
61 millió forintot érő drágakövet is találtak Korábban babonából nem engedték az asszonyokat a lelőhelyekhez
A megélhetés keserves, ezért kellett engedni végül az alapvetően férfiak uralta smaragdszektornak is, és lehetővé tenni, hogy nők is dolgozhassanak a kolumbiai bányákban
A dél-amerikai ország középső, hegyes részén található a Muzo smaragdtérség. A bányák egy része legálisan, más részük azonban nem törvényesen működik. Ezt a térséget szokták a világ smaragdfővárosának is nevezni.
Az APNews helyi riportjában megszólaló 52 éves, négygyermekes Yaneth Forero, aki a Coscuez városka mellett nyitott illegális bányában dolgozik, arról panaszkodott, hogy éveken át havi 250 dollárnál (91 ezer forintnál) többet nem nagyon tudott kihozni a munkából.
Nők és férfiak egyaránt dolgoznak a coscuezi lelőhelyen, amelynek forró, fülledt járataiban elektromos és kézi szerszámokkal fejtik a gyakorta dinamitrudakkal fellazított kőzetet, mielőtt kézikocsikon kihordják és átmossák a törmeléket.
Úgy hírlik, a környéken nemrégiben nagy tisztaságú smaragdot találtak, amely 177 ezer dollárért (közel 61 millió forintért) kelt el.
A nőket saját elmondásuk szerint a munkalehetőség hiánya és a meggazdagodás reménye együttesen viszi rá a nehéz fizikai munkával járó, jellemzően férfiszakma űzésére. Ez azonban csak az elmúlt két évtizedben vált lassan általánossá. Korábban a férfiak szándékosan tartották távol a nőket a smaragdbányáktól, mert az a babona keringett, hogy ha a nők megjelennek a tárnákban, akkor a drágakő elrejtőzik.
„Persze ez csak a tipikus macsó hozzáállás volt” – mondja a bányásznő, aki már vagy negyven évet töltött a bányák környékén.